DEPECHE MODE. Slowblow.

1. RÉSZ 2 | 3 | 4 |

Forrás: Shunt – The Official Recoil Site
Fordítás: Zsadányi Zoltán

I. MI A „RECOIL”?
A Recoil a klasszikus zenei műveltségű Alan Wilder jelenlegi munkáinak összefoglaló neve. Alan 1982-től 1995-ig billentyűzött és producerkedett a Depeche Mode-ban.

II. MILYEN ZENÉT CSINÁL MOST?
Ez attól függ, hogy éppen melyik albumot vesszük nagyító alá. Az első kettő kísérletező jellegű, amelyek elkészítéséhez Alan egy négysávos hangrögzítőt és az akkori Depeche Mode-dalokban hallható hangmintákat használt fel. A harmadik szinte egy DM-album, míg az utolsó kettő hangzásvilágában az elektronikus hangzás keveredik a dzsesszel, a gospellel, a blues-zal és az énekbeszéddel, és bátran kijelenthetjük, hogy jóval érettebbek a korábbi lemezeinél.

III. HÁNY RECOIL-ALBUM JELENT MEG EDDIG?
a) 1+2 (1986)*
b) Hydrology (1987)*
c) Bloodline (1992)
d) Unsound Methods (1997)
e) Liquid (2000)
* a) és b) később együtt jelent meg CD-n (1988), külön-külön már nem kaphatók.

IV. MILYEN KISLEMEZEK ÉS VIDEÓK JELENTEK MEG EDDIG?
a) „FAITH HEALER” Ez az egyetlen kislemezes dal a Bloodline-ról. A videóban Douglas McCarthy, a Nitzer Ebb énekese rohan egy sötét erdőben, Alan pedig kígyókkal és ehhez hasonlókkal látható.
b) „DRIFTING” Az Unsound Methods első kislemezre került dala. A videóban Alant végig egy elmegyógyintézetre emlékeztető kórházban tologatják. A klipben feltűnik még Siobhan Lynch (vokál) és Paris Wilder (Alan lánya) is.
c) „STALKER / MISSING PIECE” Ez a két dal egy dupla A-oldalas kislemezként látott napvilágot, mint az Unsound Methods második maxija. Videót a Stalkerből forgattak, amiben Douglas McCarthy egy ázsiai albínó nőt zaklat a telefonhívásaival. A történetet az éjszakai New York City képeivel színesítették.
d) „STRANGE HOURS” A Liquid első kislemeze, amelyre két olyan dal is került, amelyek egyik albumon sem találhatók meg: „New York Nights” (Samantha Coerbell-lel), „Don’t Look Back” (Sonya Madannal), egyúttal ez a Recoil első ilyen jellegű kidványa. A Michael Williams által rendezett videó egy férfiről szól, aki meggyilkolta a feleségét, s lassan sodródik a megbolondulás felé. Ezek a képkockákat az éppen megolvadó jégbe fagyott tárgyakról készített felvételekkel fogták össze egyetlen kompozícióba (ezeket a motívumokat használ- ták fel a Liquid egész arculatához is).
e) „JEZEBEL” A Liquid második kislemezes dala. A kiadvány a Jezebel két remixét is tartal- mazza. További dalok: „Electro Blues for Bukka White” (2000 remix), „Black Box” (complete). A „Strange Hours”-hoz hasonlón, ezen a korongon is van videó.

V. KIKKEL DOLGOZOTT EGYÜTT ALAN?
a) DOUGLAS McCARTHY Alan közeli barátja (és rendszeres látogatója a Wilder-háznak), a Bloodline-on és az Unsound Methodson is közreműködik. Leginkább a Nitzer Ebb tagjaként tartják számon, hangját a „Faith Healer”-ben, az „Incubus”-ban és a „Stalker”-ben hallhat- juk, szerepel a „Faith Healer” és a „Stalker” videójában is.
b) TONI HALLIDAY A brit rock-csapat, a Curve énekese, két dala van a Bloodline-on, az „Edge to Life” és a „Bloodline”.
c) MOBY Egyetlen dal, a „Curse” erejéig dolgozott együtt Alannel a Bloodline-on. Moby jól ismert techno-komponista.
d) BUKKA WHITE A Bloodline posztumusz közreműködője. Az „Electro Blues for Bukka White” zenéjéhez Alan Bukka egyik dalának („Shake ’em On Down”) szövegét használta fel.
e) SIOBHAN LYNCH Egy demoszalag révén került kapcsolatba Alannel, aki később meghívta őt az Unsound Methodson dolgozók közé. Két dallal, a „Drifting”-gel és a „Missing Piece¨- szel szerepel a lemezen.
f) MAGGIE ESTEP Első tagja a Recoil számos, énekbeszédet művelő közreműködőinek. Elő- ször az Unsound Methodson dolgozott együtt Alannel. Hangját a „Control Freak”-ben, a „Luscious Apparatus”-ben és a „Stalker” punished mixében lehet hallani. Ez utóbbi a kisle- mezre került fel.
g) HILDIA CAMPBELL A Depeche Mode-rajongóknak a gospel dívájaként lehet ismerős, aki a Devotional Tour alatt vokálozott a bandának, még 1994–95-ben. A turné végeztével kap- csolatban maradtak Alannel, majd az Unsound Methods felvételei alkalmával ismét együtt dolgoztak.
h) RETO BUHLE A német Intercord Records „követe”, Alan barátja, nyugtalanító narrációja a „Black Box” c. Liquid-dalban hallható.
i) NICOLE BLACKMAN Énekbeszéd-előadó és művész New Yorkból. Három dala van a Liquiden: a „Want”, a „Breath Control” és a „Chrome”.
j) THE GOLDEN GATE JUBILEE QUARTET A Liquiden való részvételük Bukka White-hoz hasonló. Alan felfedezte az egyik, „Jezebel” c. lemezüket, s az eredeti, lelassított vokál alá a saját zenéjét keverte. Az eredeti négyesfogatból már csak egyetlen tag van életben, aki három fiatalabb énekessel rendszeresen lép fel még most is New Orleansben.
k) SAMANTHA COERBELL Egy újabb énekbeszédet űző előadó és művész New Yorkból. Két dal felvételeinél működött közre az Unsound Methodson („Last Call for Liquid Courage”, „Supreme”). A Strange Hours EP-n szereplő „New York Nights” c. dalban is ő énekel.
l) DIAMANDA GALÁS A Mute Records jól ismert énekese. Alan nagyon régóta szeretett volna már együtt dolgozni vele, az együttműködésre végül is a Liquid szolgáltatott alkalmat. A „Strange Hours”-ban a főszólam, a „Jezebel”-ben és a „Vertigen”-ben a háttérvokál fel- éneklése hárult rá.
m) ROSA TORRAS Egy Recoil-rajongó. Amikor Alan körlevelet küldött szét a levelezőlista tagjainak, amiben idegen nyelven beszélő rajongókat keresett, őt választották ki a jelentkezők közül. Alannek annyira megtetszett a beküldött szalagja, hogy a lányt magával vitte angliai otthonába, s a közreműködésével elkészítették a „Vertigen” c. dalt. Ebben a dalban Rosa a főszólamot „énekelte” fel.
n) SONYA MADAN A brit Echobelly énekesnője, a csak a Strange Hours EP-n hallható „Don’t Look Back” vokalistája.
o) HEPZIBAH SESSA Nemcsak Alan társa, hanem assisztensként, hegedűművészként és háttérvokalistaként is közreműködött az Unsound Methods és a Liquid számos dalában.
p) DEAN GARCIA A Curve „másik fele”, rengeteg Recoil-dalban basszusozik.
q) P. K. Nagyon keveset lehet tudni Alan stúdióbeli hangmérnökéről és társproduceréről. Eddig csak egyetlen képet publikáltak róla, ami a SHUNT-honlapon található meg, ha hajlan- dóak vagyunk kitartóan keresgélni...

VI. MELYIK KIADÓ JELENTETI MEG A RECOIL-LEMEZEKET?
a) A Mute Records Ltd. A Mute a Depeche Mode „házi kiadója”, és Alan is magától értetődőnek találta, hogy itt jelentesse meg a munkáit a Depeche Mode-dal történt szakítá- sa után. Mind az albumok, mind a kislemezek e kiadó égisze alatt láttak napvilágot.
b) A Mute Records USA. A Mute USA a Mute amerikai leányvállalata. A Liquidet ők adták ki az Egyesült Államokban. Szintén ők babráltak ki Alannel, amikor jogosulatlanul terjesztették a „Liquid” promóciós célokra szánt példányát. Ez a kópia egy kicsit még „nyers” volt...
c) Az Intercord Records, mely a terjesztést és az értékesítést végzi Németországban.
d) A Reprise Records. Ők jelentették meg a „Bloodline”-t és az „Unsound Methods”-ot az Egyesült Államokban. Gyakran kapnak licenc-jogokat a Mute-tól.
e) Az Enigma Records, akik a „Hidrology” és az „1+2” kiadását intézték az Egyesült Államok- ban.

VII. KI FELEL A RECOIL-KIADVÁNYOK ARCULATÁÉRT?
a) Az Intro UK munkáját dícsérik az „Unsound Methods” és a „Liquid” borítói (előbbiért egy rangos díjjal jutalmazták őket). Dolgoztak már együtt a Mute-istálló több tagjával is, többek között az Erasure-rel, a Depeche Mode-dal és Barry Adamsonnal (de nem csak velük).
b) A „T+CP Style” végezte a „Hydrology”, az „1+2” és a „Bloodline” grafikai munkáit.