Az interjút készítette: Steve Fabian (Fabe) (2002. január)
Fordítás: Zsadányi Zoltán.
Forrás:
RECOIL. A Graphic Anthology.
FIGYELMEZTETTEK, HOGY A RECOIL ÚJ KIADVÁNYAIVAL KAPCSOLATBAN
AZ ÚJ INFORMÁCIÓK SZÁMA SZINTE NULLA, DE MIÓTA A FÓRUMOSOK
„KÖVETELŐZNEK”, ELÉG MEGGONDOLATLANUL TUDOK KÉRDEZNI...
(EMIATT AZ INTERJÚ HÁTRALÉVŐ RÉSZÉBEN NAGY NYOMÁS NEHEZEDIK RÁM,
ÉS FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY SIKERÜL A KELLEMES HANGULATOT HAZAVÁGNI...)))
Elárulnál valamit a soron következő munkádról? Mennyiben lesz ez más,
mint a legutóbbi album, a Liquid?
Jelen pillanatban semmi említésre méltót nem tudok mondani, sajnálom.
Az elmúlt év a „lelkesedés-akkumlátor” feltöltögetésével telt, emellett
a családon belül betöltött szerepem- re koncentráltam, hiszen gyermekem született,
ezen kívül ott van az építkezés és a vele járó munkák...
Tapasztalsz-e bármilyen sürgetést vagy nyomást a MUTE és Daniel Miller
részéről az új le- mezeddel kapcsolatban?
Nem, a MUTE nem veti be ellenem ezt a fegyvert, de tulajdonképpen nem is bánnám,
ha egy kicsit a „körmömre néznének”... Azt hiszem, igazából nem tudják, miként
lehetne jól eladni a zenéimet – tehát megvárják, amíg ki nem rukkolok valamivel,
aztán bevetik a visszajelzé- seken alapuló marketingstratégiájukat.
Meg kell vallanom, hogy nehezen tudok lelkesedni a lemezkészítés gondolatáért,
amikor előre látom, hogy a „művem” kevesek körében talál majd kedvező visszhangra,
és a kritika a „nehéz zene” jelzővel fogja illetni. Ilyenkor szokta az ember azt
érezni, hogy talán abba kellene hagyni az egészet.
Megviseltek meg a szeptember 11-i események? Ha igen, ez a hatás érződik-e majd
az új anyagon? (a Black Box, főleg a második része most sokkal baljósabbnak
hangzik, mint eddig bármikor...)
Véleményem szerint az amerikai események mély nyomot hagytak az emberekben –
legaláb- bis a közeli ismerőseimben igen. Ezt a hatást csak tovább fokozták a
televíziós állomások azáltal, hogy minduntalan ismételgették a katasztrófáról
készített felvételeket. Ahogyan említetted, a Black Box ilyen hangulatot áraszt
magából, emiatt nem áll szándékomban olyan dalokat írni, amelyek szövegében a
katasztrófa lenne a téma. Mindig elbűvöl az emberi természetben szunnyadó gonoszság,
s akárhányszor írok, az inspirációm ebből táplálkozik, csak ez a dalok
legmélyén rejtőzik.
A nem egészen a várakozásoknak megfelelően alakult „Singles Tour” után az egykori
bandád szemmel láthatóan ismét élvezi a koncertezést. Még azt is megkockáztatom,
hogy Dave újra a „devotional”-formáját hozza (leszámítva persze a drogokat).
Láttad valamelyik Exciter-koncertet, s ha igen, mit szólsz hozzá?
Azóta nem láttam a Depeche Mode-ot koncerten, mióta otthagytam őket – amíg velük
együtt léptem fel, nem is „láthattam” őket. Különleges élmény lett volna, az
szentigaz...)))) Az a gyanúm, hogy egyszerűen képtelen lennék élvezettel
végignézni egy élő fellépést, mert a régi dolgok újra elkezdenének bennem kavarogni.
Az ösztönöm azt súgja, hogy jobban járok, ha annak az emlékét őrzöm meg, milyen
volt velük együtt a színpadon állni...
A 2001-es év a fiú- és lánycsapatokról, a szörnyű R&B-dívákról és a tini korú
pop-metál bandákról szólt...
Ahogy mondod...
Szerinted milyen zenéket érdemes manapság hallgatni? Például te mely bandáktól
vettél mostanság lemezeket?
Húzós kérdés... Lássuk csak: Ian Brown új albuma, Björk „Vespertin”-je, egy Pink
Floyd gyűjteményes lemez, egy kis Dandy Warhols, Elbow-, Lamb-, valamint Aphex
Twin-korongok (Hep megkapta az ELO Best of-ját, hehe). A végeredmény viszont eléggé
vegyes. Legalább két album estében kár volt a pénzért...
Ez a kérdés Hepnek szól: Mi az az egy dolog a legkisebb gyereked, Stan
megnyilvánulásai közül (akár negatív, akár pozitív), amitől egyből kiszalad a szádon:
„Pont olyan vagy, mint az apád!”
Folyik a nyála, hány, összecsinálja vagy összemaszatolja magát, nyögdécsel,
követelőzik... folytassam még?
Beszéltél mostanság a Curve tagjaival az új lemezükön végzett munkád végett?
Korábban volt egy kis keveredés ezzel kapcsolatban... A lemezt Európában is lehet
majd kapni?
Nem, már nagyon régóta nem beszéltem sem Tonival, sem Deannel. Gőzöm sincs, mely
or- szágokban forgalmazzák majd az albumot...
Ez a kérdés mindkettőtöknek szól: Stan világrajötte milyen hatással volt Parisre?
Félté- kenykedett rá? Még mindig „helytelenül” viselkedik vele szemben?
Imádja a testvérét, s tudja, hogy ezt Stan is viszonozza. Nem vetük észre, hogy
kisebbségi komplexus alakult volna ki benne. A közöttük lévő 5 év korkülönbség
pont megfelelő. Talán sokkal nehezebben ment volna minden, ha a testvére
korábban születik.
Egy Alan Wilder/Recoil/Bash-bulit szeretnék összehozni idén márciusban. Főleg
Recoil- dalokat és hozzád közel álló zenéket játszanánk. Van olyan dal, amit
jobban tennénk, ha teljesen kivernénk a fejükből? (az It's called a heart iránti
utálatod már-már legendás...)
Egy olyan dalt se játsszatok, amit még a DM-os éveim alatt írtam, oké?
Főleg a Foolst ne...
Egy buli nem is buli „az est hivatalos piája” nélkül (lehet ez egy
koktél is)...
Azt javaslom, legyen ez a „Get Shunted”. Íme: 1 rész vodka (naná),
1 rész vermut, 1 zöld citrom leve, 3 csepp Angosture-keserű, megfejelve pezsgővel (?).
A shakerbe tegyünk mellé jégkockát – jó alaposan rázzuk össze, majd töltsük
whiskys poharakba.
Hep a „Woodstock”-ot (vagy „Last Breath” -et) ajánlja:
1 rész gin, 1 rész száraz vermut, 1 rész ananászlé, 1 tojásfehérje.
Koktélsékerben jól rázzuk össze a jégkockákkal, majd marti- nispohárban
szervírozzuk.