1. RÉSZ   2 | 3 | 4 |
 
Fordítás: Zsadányi Zoltán.
Forrás: SHUNT The Official Recoil Website.

JASON SEALS Ha közösen kellett döntenetek valamiben, és „ketten ellene– ketten mellette” volt az állás, ki mondta ki a döntő szót? Az általunk nagyra becsült emberekből álló, független bíróság, melynek tagjai között ott volt Dan Miller, Flood, Jonathan Kessler stb.
 
ROGER TALBOT Élvezted a Depeche-ben eltöltött éveket? Néhány válaszodból arra következtettem, hogy nem... Legnagyobb részét igen. Természetesen voltak unalmas pillanatok is benne, mint pl. amikor a repülőtéren kellett várakozni meg ilyesmi... erről jut eszembe: Charlie Wattstól egyszer megkérdezték, milyen érzés 25 éve a Rolling Stones tagjának lenni? Azt felelte, hogy a 25 évből tulajdonképpen húszat lógással töltött... – összegzésként ez is megteszi...
 
GIUNTIA TORINO 1989-ben megkérdezték tőled, hogyan fogsz élni 10 év múlva. Azt válaszoltad: „Remélem, kompromisszumok nélkül szerezhetek zenét, és élvezhetem az egzisztenciám nyújtotta nyugalmat és kényelmet.” Akkor már tudtad, hogy 10 év múlva már nem leszel tagja a DM-nek? 1989-ben még nem állt szándékomban kilépni a bandából, ha erre gondolsz, de az is igaz, hogy sosem akartam örökké egy csapatban dolgozni. Van abban valami nagyon szomorú, amikor középkorú létedre még mindig egy popcsapatban zenélsz.
 
JEAN A DM-mel eltöltött éveid alatt hogyan osztoztatok a jogdíjakon? Pontosan négyfelé osztottátok, és mindenki ugyanannyit kapott – vagy esetleg valakinek nagyobb szelet jutott? Az albumeladásokból származó bevételeket pontosan négy egyenlő részre osztottuk.
 
BRIAN HODGE Említetted már, hogy a Mute sohasem szorgalmazta, hogy a DM igazi „nagyágyúvá váljék”, de belegondoltatok-e valaha is, hogy a Mute pénz- ügyi függetlensége tulajdonképpen nektek és az Erasure-nek köszönhető? Azt hiszem, a tudatalattinkban mindig is ott motoszkált a kényelmetlen gondolat, hogy „slágereket” kell írnunk. Szerencsére Martin magától értetődő természe- tességgel szerez „popdalokat”, tehát nem mondhatom azt, hogy mindezt kikény- szerítették volna belőlünk. Ellensúlyként a Mute művészei között számos „népszerű” előadó neve található meg.
 
AARON HENDERSON Ellentétben a többi szintibandával, a DM és a Recoil sohasem hagyta magát sodortatni az éppen aktuális zenei áramlatokkal. Tudatosan maradtatok mások, mint a többiek vagy nem is foglalkoztatok ezzel a kérdéssel? Érdekes, hogy az évek folyamán mindig a saját elképzeléseink szerint készítettük a lemezeket, s az aktuális trendtől függően hol divatosnak, hogy divatjamúltnak számítottunk. Mindig jobb következetesnek maradni s megőrizni a függetlenségedet, mint mindig az éppen „menő kocsi” után szaladni.
 
JAM Előfordult-e valaha, hogy Dave majdnem otthagyott benneteket, s ti pedig énekest kerestetek? Nem, nem hinném...
Most „slik”, „slick” vagy „silk”? (Ez Alan egyik beceneve volt, utalásként az állandóan zselézett hajára – a ford.) Annyiféleképpen láttam már leírva!
Legyen, ahogy akarod, de utálom ezt a nevet, és hosszú évek óta senki sem hív így.
 
JAMES Eltekintve a lemezfelvételkor és a turnék alkalmával együtt töltött időtől, előfordult-e valaha is, hogy haverokként együtt „lógtatok” volna?
Együttesként soha. Gondold csak végig: szinte az egész évben együtt voltunk... A köztes időszakokat mindenki nyaralással vagy a családja körében töltötte el.
 
SERGIO BAYARRI Megkérhetnénk rá, hogy látogasd meg Zambak Depeche Mode- oldalát, s magyarázd el nekünk, mit jelentenek bizonyos „gravírozások” a DM-bakeliteken? Néhányról Martin már magyarázattal szolgált, de még mindig van egy-kettő, amelyikhez „lövésünk sincs”... Nemrégiben meglátogattam az oldalát, s végignéztem a gravírozásokról készített listáját. Igazán nem szívesen szolgálnék magyarázattal róluk. Ezeket viccnek szántuk, elégedj meg ennyivel.
 
KONSTANTIN PINTCHOUK Egy mostani interjújában Martin azt nyilatkozta, hogy a DM sohasem volt és sohasem lesz tipikus „jól eladható zenei termék”, de te (legalábbis néhány Kérdezz–felelek-válaszod alapján) más véleményen vagy. Kérdéses volt-e valaha is számodra a DM „eladhatósága”, tekintettel Martin véleményét? Nem hiszem, hogy az „eladhatóságot” minden esetben szitokszóként kellene kezelnünk, de sok egyéb mellett a DM igenis törekedett arra, hogy széles körben elismerjék. Tagságom idején is fontosnak tartottuk, hogy legyenek „slágereink” – Martin dalainak szerkezete egyébként is remekül passzol a popban megszokott versszak / átvezető rész / refrén / kiállás négyesből álló „kerethez”...
 
MARIO VELLA Mindannyian tudjuk, hogy szívesen megfogadod a rajongóid által tanácsoltakat – hogy volt az a DM-es időkben? Akkor is hallgattatok a követőitekre vagy mindig az és úgy történt, ahogyan mind a négyen helyesnek gondoltátok, függetlenül attól, hogy mások mit mondtak? Igyekeztünk megfontolni a rajongók véleményét, de tulajdonképpen sohasem az aktuális trendnek megfelelő hangzású lemezekkel leptük meg a közönségünket – ellenben amikor a színpadképről, a jegyárakról, az ajándék- és használati tárgyakról, például pólókról volt szó, igyekeztünk a szimpatizánsaink kedvében járni.
Marketingesként dolgozom, ezért kíváncsi lennék, hogyan vélekedsz azon előadókról/együttesekről, akik a nevüket adják egy termék reklámozásához, illetve a DM szándékozott-e valaha is így reklámozni? Mindig bizonytalanok voltunk, megengedhetjük-e, hogy a nevünket egy konkrét termék reklámozására használják fel? Ez veszélyes vállalkozás, és valahogy rombolja is a rólad kialakult képet. Nem azt mondom, hogy a reklám messziről elkerült bennünket, de ha volt is, akkor az mindig másodkézből (pl. promoterek közbeiktatásával) történt...
 
INGO WZIONTEK Az európai rajongókat, köztük engem is nagy-nagy csalódottsággal töltött el az 1988 és 1990 közti időszak „amerikássága”. Kinek az ötlete volt, hogy a DM az államokban is elkezdjen „nyomulni”? A lemezkiadóé vagy a tiéd? Ha a tiéd, miért döntöttetek így? Rendszeresen léptünk fel Amerikában, és keményen meg kellett küzdenünk a rádióadók részéről tapasztalt folytonos mellőzöttséggel. Aztán a dolgok egyszerre csak elkezdtek működni. Azért nem feledkeztünk meg az európaiakról sem, hiszen sok koncertet adtunk ott is, egyszerűen csak arról van szó, hogy fontosnak és izgalmasnak tartottuk az amerikai piac jelentette kihívást, és erőinket erre a területre akartuk összpontosítani.
 
CARSTEN VOGT Ténylegesen mekkora szavad volt az évről évre többe kerülő koncertjegyek árának megállapításában? Mindig arra törekedtünk, hogy a jegyek ne legyenek drágábbak az adott időszak átlagárainál.
 
ACE 130 Egy koncerten (akár a DM-ről, akár más együttesről legyen szó) pólókat és más ajándéktárgyakat is szoktak árulni. Ilyenkor az együttes megbíz valakit ezen feladatok ellátásával, s ha azt akarom, hogy az én termékeimet is forgalmazzák, mit kell tennem? Vegyem fel a kapcsolatot a Warnerrel, a Mute-tal vagy a Depeche Mode-dal? Annak idején mi ezzel egy Bravado nevű vállalatot bíztunk meg, akik előre fizettek a nevünkkel fémjelzett termékek kizárólagos forgalmazási jogáért. Velük minden bizonnyal felveheted a kapcsolatot. Azt nem tudom, hogy a DM-nél most ki felel ezekért a dolgokért.
 
=?koi8-r?B?68/S1iDg0snKIOTNydTSycXXyd4=?= Néhány napja arról szóltak a hírek, hogy Martin életét vesztette egy autóbalesetben a Kent melletti M25-ös úton. Aztán kiderült, hogy mégsem halt meg. Milyen gyakran hallottál és hallasz ehhez hasonlókról a tévében, a rádióban? Szerintem őrültéség ilyen rémhíreket terjeszteni... vagy esetleg ettől kapósabb lesz a következő turné? Aranyszabály, nem szabad mindent elhinni, amit az internetre feltesznek, leközölnek az újságok, bemondanak a tévécsatornák, mindaddig míg azt hivatalos forrásból meg nem erősítik vagy az érintettek be nem jelentik.
 
WONDERSUN Rivalizált-e a DM kimondva-kimondatlanul is a korabeli együttesekkel (pl. a Duran Durannel vagy a U2-val)? A 80-as évek elején gyakran kerültünk összetűzésbe a Spandau Ballett-val és a Durannel. Azt hiszem, ezt bátran nevezhetjük rivalizálásnak is. A legbarátságosabb viszonyt a Frankie Goes To Hollywood tagjaival ápoltuk, akikkel egyszer „ki issza hamarabb az asztal alá a másikat?”-versenyt rendeztünk Dortmundban. Jó kis móka volt. Ped, a dobosuk, most honlapokat tervez.
 
CRAIG SMALL Meglepődve vettem észre (ha csak a memóriám nem hagyott cserben), hogy a DM teljes életműve mentes az obszcenitásoktól. Tudom, hogy Martin helyett nem nyilatkozhatsz, de közös döntésetek volt a trágárság mellőzése? Beszéltetek-e valaha is erről? Ne érts félre, ezt a világért sem hiányolom a zenétekből, mindössze úgy érzem, hogy ha a szerényebb dalszerzői képességekkel megáldott emberek a jól bevált módon nem képesek hangot adni a csalódottságuknak vagy bánatuknak, akkor ehhez a „fegyverhez” nyúlnak...
Nem valami nagy poén, de Martin száját egyszer elhagyta a „szarházi” szó...:-)
 
HEIKO BRUNE Emlékszel még a Black Monument Associationre? Ez volt Németország, Ausztria és Svájc első hivatalos Dm-rajongói klubja. Hogyan kerültél kapcsolatba Sebastian Kochhal és a társaival? Igen, nagyon is jól emlékszem Sebastianra, hiszen ahol csak lehetett, ő fel is bukkant...
 
MARK REED A Pixies dobosa azt nyilatkozta, hogy legszebb álmaiban mindig a Depeche Mode dobosának képzelte magát. Gondolkodtatok-e valaha is azon, hogy beveszitek a csapatba? Nem. Amíg a DM tagja voltam, eszünkbe sem jutott, hogy nekiálljunk dobost keresgélni.
 
DAVID VARGA 10 évvel a kiválásod után megfontolnád-e a bandába való visszatérést, ha emiatt megkeresnének? Na, ezt most azonnal hagyd abba...
 
SERGIO BAYARRI GAUSI Egy IRC-s ismerősöm mindig azzal jön nekem, hogy te aztán jól kibabráltál a Depeche Mode-dal, de nem akkor, amikor otthagytad őket, hanem amikor még velük voltál. „Bizonyítékul” egy spanyol zenei újságban megjelent cikket szokott idézni, melyben nagyjából az alábbiak szerint vélekedtek: „...egy újabb hosszú és fárasztó koncertkörút... melyet tovább nehezített a tagok között állandóan jelen lévő feszültség (Alan még azt is megengedte magának, hogy több koncertet kihagyjon)...” Már többször is megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy a fő billentyűs/dobos nélkül elég nehéz lenne élőben játszani – nélküled le is kellett volna mondani a fellépéseket. Továbbá arra sem emlékszem, hogy miattad akár csak egyetlen Devotional Tour-előadást is le kellett volna mondani (kivéve azt, amiről Steve Malins is írt, amikor is a veseköveddel bajlódtál). Megmondtam neki, hogy egyesen téged foglak megkérdezni, hogy most akkor kinek is van igaza? Mondd meg a barátodnak, hogy soha nem játszottam a DM-ben, sőt, tulajdonképpen én nem is létezem. 14 éven keresztül egy kocsmai haverjuk hologramja volt az együttes negyedik tagja.
 
TAY Az archív anyagok között azt olvastam, hogy egy egész szobányi DM-lemezed és relikviád van otthon. Mit szándékozol ezekkel kezdeni? Ha már ennyi mindent összegyűjtöttél, nincs valami ötleted, hogyan juthatnék hozzá az eredeti Recoil 1+2 bakelithez? Egyszerűen sehonnan sem lehet beszerezni... Nagyon hálás lennék bármiféle segítségért... Úgy tervezem, egyszer majd minden Parisé lesz. Attól tartok, az 1+2-ből nekem is csak egy példányom van bakeliten, tehát ezzel nem segíthetlek ki, de jó hír, hogy a Mute raktárába új cuccok érkeztek... Ezzel is igyekeznek nagyobb hangsúlyt helyezni az internetes megrendelésekre, egyúttal a honlapot is teljesen áttervezik. Azt sajnos nem tudom, mikorra végeznek vele...
 
M.L.G Azt pletykálják, hogy megjelentettél egy könyvet, amiben a DM-es időszakod alatt írt összes dalodhoz fűzött megjegyzéseidet olvashatjuk. Igaz ez? Ha tényleg megjelent egy ilyen könyv, hol juthatnék hozzá?
Kacsa az egész...
 
SAMULI KNUUTI Mi a véleményed Steve Malins most megjelent DM-könyvéről? Volt alkalmad még a megjelenés előtt elolvasni? Vannak-e benne olyan részek, melyeket pontosítanál? Nem, nem volt alkalmam elolvasni a megjelenés előtt. Nem egy irodalmi remekmű, de szerintem szórakoztató (és mulatságos) írás. Mindent egybevéve alaposnak mondhatom (bár van benne egy-két szarvashiba, mint pl. Daryl vezetéknevének átalakítása Balmonte-tá...) Pár dologra csak annyit tudok mondani, hogy baromság... ilyen például az az állítás, hogy a Devotional után összehívattam a többieket, és azt mondtam nekik, hogy a következő lemez felvételeikor rajtam kívül senki más sem lehet a stúdióban, s mindent ellenőrizni akarok. Nem is volt ilyen összejövetel, s természetesen sohasem mondtam ilyet – mindössze egyszer találkoztunk, egy évvel a turné befejezése után, akkor beszéltem a többieknek arról, hogy ki akarok lépni. Azzal is megvádoltak, hogy a távozásommal akartam éket verni a többiek közé. Sem akarva, sem akaratlanul nem tettem ilyesmit. Azt sem bántam meg, hogy otthagytam őket. Ez volt a legjobb döntés, amit csak hozhattam.
 
KEN GERLEVE A most megjelent DM-könyvben olvastam a Hawaii Szendvicsről. Kiadjátok-e valaha ezt a lemezt, és tulajdonképpen mi is ez az egész? Még mielőtt többeket összezavarnál: az általad említett szendvicset Toast Hawaiinak hívják – ez a Hansa Stúdió kávézójának egyik fogása volt, amit Andy annyira szeretett. Ugyanezt a címet adtuk egy szórakozásból felvett lemeznek, amit ezer éve, egy stúdióidőszak legeslegelején rögzítettünk. A korongon a már említett DM-tag a kedvenc dalait, köztük a „When The Saints Go Marching In” c. opuszt danolja. Valahol még megvan az anyagot tartalmazó kazetta, de erősen kétlem, hogy valaha is a nagyközönség elé kerülne... Emlékszem a lemezborítóra szánt képre is – képzeld megad elé Plugot a Bash Streeti Kölykök című sorozatból...:-)
 
FOLKERT BOELEN Ha a kezdeti időszakban a mostani tapasztalataid birtokában lettél volna, akkor is a zenei pályát és a Depeche Mode-ot választottad volna? Ha minden előröl kezdhetnék, azt hiszem, nem sok mindent csinálnék másképpen, leszámítva persze néhány frizurát és azokat az idióta cipőket, amiket a 101-ben hordtam... Ja, és még egy, amiről nem szabd elfeledkeznem: aznap, amikor az It’s Called A Heart forgatására kerülne sor, biztosan nem kelnék fel...
 
BENNY JORGENSEN Támadt-e valami problémátok abból, hogy „kölcsönvettétek” a francia divatlap nevét? Kellett-e fizetnetek a névhasználat megsértéséért?
Eleinte nem nagyon tetszett nekik a dolog, de ahogy egyre sikeresebbek lettünk, gyorsan hangnemet váltottak. Nem hinném hogy bárki jogait is megsértettük volna.
 
PETER DIETER Halványan emlékszem egy vitára még a nyolcvanas évek közepéről (minden bizonnyal a Blasphemous Rumours idejéből): azt állították rólatok, hogy „gonosz üzeneteket” rejtetek el a dalszövegeitekben. Néhány „elferdült” vagy egyszerűen csak bizarr ember azzal tölti az idejét, hogy mindenféle mögöttes jelentést keresgél a dalaitokban. Azt is rebesgették, hogy a sikerért cserébe eladtátok a lelketeket az ördögnek. Tudsz te erről valamit? Em ot skcollob fo daol a ekil sdnuos.
 
STUDENT Dave Thompson, az irodalmi gyöngyszemnek is beillő Some Great Reward című könyv írója azt állítja, hogy szoros barátságot ápol az együttes tagjaival. Igaz ez? Ápol ám a lófaszt...
Mr. Thompson továbbá azt is állítja, hogy a The Great Outdoors! című dalod azért került fel egy kislemez B-oldalára, mert a banda nem vont be téged az A Broken Frame munkálataiba, és ezzel akartak téged kiengesztelni – még azt is hozzáteszi, hogy e nélkül ki is léptél volna az együttesből. Mit tudsz ehhez hozzáfűzni? Ostobaság.
Mr. Thompson szerint a belépésed alkalmával dalszerzőként aposztrofáltad magad... A szemét...
Voltak-e zeneszerzői ambícióid, amikor a DM tagja lettél vagy egyszerűen csak zenész és technikus akartál maradni? Kérészéletűnek bizonyult, a zeneszerzéssel kapcsolatos ambícióim a csatlakozásomkor jöttek elő. A meghallgatásomig egyetlen számot sem írtam, s nem is nagyon volt erre „érkezésem”...
 
ROGER TALBOT Ki volt a DM menedzsere a kezdet kezdetén, és miért kellett őt lecserélni Jonathan Kesslerre? Önmagunkat „menedzseltük” sok-sok ember hathatós segítségével (többek között Daniel Millerével). Jonathan tulajdonképpen a turnék könyvvizsgálói feladatait ellátó munkatársból avanzsált menedzserré.
 
ELEV Sorold fel a legnagyobb tévedéseket, amiket veled és a DM-ben betöltött szerepeddel kapcsolatban írtak! Én vagyok a dobos. Antiszociális vagyok. Én még mindig a Depeche-ben zenélek, hiszen Anton Corbijn vált ki az együtesből...
 
NIELS KOLLING A 80-as évek közepén olvastam egy cikket a DM és más bandák között zajló ivászati versenyekről, ahol téged a banda csodafegyvereként emlegettek. Feltételezem, azért, mert te bírod a legjobban a piát négyetek közül...? Kit is próbáltál meg az asztal alá inni azokban a korai években?
Csak a Frankie Goes To Hollywood társaságával versenyeztünk egyszer Dortmundban. Rengeteg tequila fogyott, és mi nyertünk.
 
STIG JONSSON Mik voltak a legtöbbet ismételgetett, a legkellemetlenebb vagy a legviccesebb közhelyek a DM-ről? Mind buzik vagyunk. Mindannyian Basildonban születtünk. Imádnak bennünket Németországban. A nyolcvanas években futott igazán a szekerünk. Szánalmasak vagyunk. Depressziós zenét játszunk.
 
UNSNDMETHD Mi volt annyira „pokoli” a SOFAD-időszakban? A többiek nevében nem szeretnék nyilatkozni, de nem nevezném ezt az időszakot „pokolinak”. Voltak problémáink, melyekről már szinte az is tud, aki nem is ismer bennünket; mindezekkel együtt úgy gondolom, hogy a legszínvonalasabb munkáink ekkor születtek, s a turnézást is nagyon élveztem. Erről többet is olvashatsz a novemberi Report > Editorialban.
 
MICHAEL M. UMBALDI A DM-lemezeket, majd az általatok (főleg a Dave és Martin által) adott interjúkat hallgatva „némi” ellentmondásra lettem figyelmes: a jól hallható, vele született londoni akcentusnak nyoma sincs az énekléskor. Még szembeötlőbbek az amerikai beütések Dave szólamaiban („just CAAN’t get enough”-ot énekel „CAUHN’t” helyett)... Önkéntelenül is a brit akcentus felhígítására törekedtetek? Ha már ez is zavar, bizonyára túl sok szabadidő felett rendelkezel, kedves Michael...:-) Dave a maga módján énekel, ez van. Ha tovább akarod boncolgatni a kiejtését, fordulj egyenesen hozzá. Szerintem az énekszólamaink meglehetősen „angolosan” hangzanak, bár előfordult párszor, hogy egyes szavak kiejtésén eltöprengtünk... Ilyenkor mindig az angol kiejtés győzedelmeskedett.
 
MICHAEL PARKES Jó pár olyan dalt írtatok, melyekben erős társadalomkritika fogalmazódik meg. Martin Gore szocialistának nevezte magát. A középosztály szülötteként mi a véleményed a szocializmusról? Szerinted a másik három fiú politikai nézeteit befolyásolta-e a tény, hogy munkáscsaládból származnak?
A dalainkban megtalálható társadalomkritika inkább a kor, sem mint a politikai nézeteink szülötte – sosem fogalmaztuk meg a banda egységes politikai álláspontját. A társadalmi hátterünkből fakadóan rengeteg dologról másképpen vélekedtünk, s a Construction Time Again dalait leszámítva nagyítóval sem találnál egyéb, kifejezetten politikai indíttatású számot. Nem akarok a többiek nevében nyilatkozni; a saját véleményem egésze több különböző nézet részeiből áll.
 
MATT JOHNSON Mikortól érezted úgy, hogy már nem csak egy alkalmazott vagy, hanem a többiek egyenrangú partnerként tekintenek rád? 1982-ben váltam teljes értékű taggá, de egy elég hosszú folyamat révén lettem több egyszerű „külsősnél”.
 
JARRETT WILSON Mit utáltál és mit gyűlöltél legjobban a DM tagjaként?
A fotózások, az interjúk és a videoforgatások nagyon kifárasztják az embert. Pár éve gyűlöltem meg a repülést, szóval a legutóbbi turnéban ezt nem szerettem, de semmit sem utálok jobban annál, mint amikor a reptéren, a szállodában, a hangpróbákon kell várakoznod... nem szeretek várni, várni, várni... Hogy mit szerettem...? Óh, egy csomó mindent... nézd csak át az archívum alábbi részeit: közszereplések, kaja-pia, turnék...
 
MATTHEW GERBEL Mint már említetted, az In Your Room a kedvenc DM-számod. Mely számokat válogatnál be a legjobb 10-be vagy 15-be (beleértve a B-oldalas dalokat is)? Szeretnék összeállítani egy válogatást, amely viselhetné az „Alan Wilder kedvenc DM-számai” címet. Ezt hallgatnám a kocsiban, mondjuk az agyonjátszott Recoil-szalagok helyett... Na jó, akkor fejből, nem fontossági sorrendben: In Your Room, Walking In My Shoes, Stripped, Never Let Me Down Again, Clean, Fly On The Windscreen, Black Celebration, I Feel You, Higher Love, Halo, World In My Eyes... Válogass be néhány maxilemezes változatot is is, pl. az I Feel You remixei közül.
 
JAM Kérdezhetlek a Some Great Reward című könyvről? Nagy faszfej lehet a szerzője. Elolvastad már? A vécén gyorsan átfutottam, miután megjelent (a szarságokkal úgyis itt lehet a legnyugodtabban foglalkozni)...
 
RADUS V Martin mely dalszövege gyakorolta rád a legnagyobb hatást? "Promises us we're as safe as houses, as long as I remember who's wearing the trousers." ((Megígéri, hogy biztonságban vagyok, Mindaddig, míg észben tartom, ki is hordja a nadrágot) Egy zseni!
 
NIKKI CHATELIAN Amennyiben a Depeche Mode-ot beválasztanák a Rock And Roll Nagyjai közé, elfogadnátok-e ezt a megtisztelő címet, és elmennétek-e a díjátadóra – esetleg távolmaradásotokkal fejeznétek-e ki, hogy mindennek nem tulajdonítotok nagy jelentőséget? Én úgy veszem észre, hogy egy-egy ilyen ceremónia kiváló lehetőséget nyújt néhány sznobnak, hogy a saját egóját még tovább fényesítse... Ha mégis elfogadnátok a meghívást, te is velük tartanál? Mint már említettem párszor, a volt kollégáim nevében nem nyilatkozom, de már annak idején sem rajongtunk az efféle eseményekért, s nekem nem is változott meg a véleményem. Ha nem hívnának, magamtól nem is mennék....
 
ANGEL SEBASTIÁN CORTÉS Olvastam a Frankie Goes To Hollywood és a DM tagjai között rendezett nagy ivászati versenyről, arról, hogy egy időben kriketteztél, és meg is verted Mr. Andy McCluskeyt és csapatát (OMD – a ford.) A „Misplaed Childhood” című kiadványban a Marillion egyik tagja, Pete Trewavas mesélte, hogy a berlini Hansa épületében találkoztatok, és a Marillion elbukta a DM-mel lejátszott krikettmeccset. Mesélnél még egy kicsit a megnyert és elvesztett „versenyekről”? Az évek alatt sok embert „hívtunk ki”. Egyszer, még 1985-ben kiálltunk egy focimeccsre a német lemezkiadó csapata ellen, és meggyőző fölénnyel vertük meg őket – győzelmünk megkoronázásaként a csapatunk egyik tagja még el is törte az ellenfél egyik játékosának lábát. Nem tudtuk megállni, hogy bocsánatkérésünk jeléül ne küldjünk egy „Jobbulást kívánunk”-kártyát, az alábbi egyszerű szöveggel: 1945...1966...1985.
Hans Derer (az áldozat) megtorlásképpen megjelentetett egy könyvet, amiben az általa készített, a bandát ábrázoló fotókat tette közzé. Kedves, nem? Azóta, hogy megkapta az ügyvédünk levelét, mintha csendesebben viselkedne...:-)
 
MANNI Nagyon érdekelne, hogy Dave milyen kölnit használ? Tudom ám a nevét, csak most nem jut eszembe – vagy a Faberge „Hunk”-ját szereti, vagy valami „Hi Karate”, esetleg „Beast” nevűt szokott magára kenni, de ezt ne vedd készpénznek...
 
CHRIS DIGGINS Olvasgattam a Kérdezz-felelek rovat legújabb részeit, s egy kérdező azt állította, hogy a The Singles Tour háttérfilmjeiben a te arcod is feltűnt. Hozzájárulásodat adtad-e volna ehhez? Igazából nem is az a kérdés, hogy beleegyezésemet adtam-e volna vagy sem (természetesen igen), sokkal inkább a, hogy eszébe jutott-e valakinek engem is megkérdezni erről (természetesen nem)...
 
PHILIP SPOONER Még az Ultra megjelenése előtt olvastam egy interjút a Q-ban. Az írás azt feszegette, hogy Dave keményen a drogok rabja volt a SOFAD felvételei alatt. Ezt (és a sokszor túlzó hangvételű turnésztorit) figyelembe véve megkérdőjeleződött-e valaha is, hogy az albummal koncertezni kell mennetek? Szerinted fontolóra kellett-e volna venni a kérdést? Jó pár megbeszélésünkkor a fő téma Dave drogfüggősége volt. Úgy véltük, hogy ha nem képes tiszta maradni, nem vállalhatjuk a hosszú turnéval járó következményeket. Egyetértett velünk.
 
CARSTEN VOIGT Említetted, hogy Steve Malins „életrajzkönyve” tartalmaz néhány pontatlanságot. Ha már téged sem idéznek pontosan, mennyire lehet komolyan venni a többi részt? Gondolok itt arra, hogy Martin tényleg bevágott 67 sört?! Az idézetek nagy része pontos, kivéve egyet-kettőt, vagy nem pontosan az hangzott el, ami később nyomtatásban megjelent – mondjuk azért, mert nem vagyok tapintatlan vagy általam egyáltalán nem használt szavakat adnak a számba. Amit a sörökről írt, az igaz.
 
MARK STRYKER Zeneböngészgetés közben rátaláltam egy mp3-ra, melyben Martin a Yesterdayt énekli. Meghallgattam, s szerintem tényleg ő az, igaz, seggrészegen énekel még pár végletekig beszívott alakkal egy bárban. Emlékszel erre az estére? Sokszor rögtönöztünk bárok zongorája mellett ülve, szóval nem lehetetlen, hogy az általad hallott felvétel eredeti, hiteles. Ha arra is rátalálsz, amint a teljesen elázott Hep és Martin éppen a Strawberry Fields Forevert énekli, légy szíves, tudass róla – ez igazán a gyűjtők féltve őrzött kincse lehet...:-)
 
VITA Milyen ember Dave valójában? Ő volt a legközelebbi barátod az együttesben? Miként vélekedsz a humorérzékéről? A humora borotvaéles és veszedelmes. Hep mindig megszakad a röhögéstől, amikor a DM levelezőlistán (főleg a nők) „szegény kis nyulam-bulamként” vélekednek Dave-ről, akit mindig mindentől védelmezni kell. Ha ezek a nők egy fellépés után akár csak két percig is szemtől szembe kerülhetnének Dave-vel vagy ezzel a hozzáállással próbálnák megközelíteni, néhány válogatott szó kíséretében „enné meg őket reggelire”...
 
LORETTA DADAH Tudom, nagy valószínűséggel nem fog válaszolni a kérdésemre, de akkor is muszáj megkérdeznem: mit gondolsz, miért neheztelnek rád egyes emberek? Folyton ezt hallom ki a nyilatkozataikból, a velük készített interjúkból... – az agyamra mennek! Azt hiszem, nagyon-nagyon féltékenyek rád. A most megjelent „DM-életrajzból” végre mindenki megtudhatta, mi is az igazság. Éreztél elégtételt ennek kapcsán? Nyilvánvalóan a fele sem igaz annak, amit rólad híresztelnek (ellentétben egyesekkel), de biztosan jól esett, hogy az emberek végre megtudhatták, mi hogyan is történt valójában... Engem például büszkeséggel töltött el... Jó volt hallani, hogy mások is úgy dicsérnek, ahogyan én mindig dicsértelek. Szerintem „jól jöttél ki a dologból”, úgy, ahogyan már régen megérdemelted volna... Természetesen nincs is annál idegesítőbb, amikor olyasmit irogatnak rólad, ami még köszönőviszonyban sincs a valósággal – főleg, ha ezek a hazugságok az évek alatt evidenciává „nemesülnek” a fejekben... Ezért jelent elégtételt, amikor kiderül az igazság. Ezzel együtt ismét szeretném kihangsúlyozni, hogy a Steve Malin könyvében leírtak nem fedik a teljes valóságot – RENGETEG dologról továbbra sem szerezhetsz belőle tudomást. Ettől függetlenül érdekes írás, bár sokan (már megint) hasonlóképpen vélekednek ugyanarról a dologról.
 
CARLOS DE Olvastam, hogy még a SOFAD madridi felvételeinek idejében egy motoros meg akarta agyalni Dave-et, mert az kiröhögte a tetoválásait és az általa megtestesített „neo-easy rider” módit. Mi történt valójában, és ki csillapította le a motorost? Ennek ellenére kért-e autogramot Dave-től?
Valóban összefutottunk motorosokkal, de nem emlékszem, hogy Dave bármelyiküknek is beszólt volna... 10 perccel később pokoli zűrzavar támadt, és a résztvevők egy pár zúzódásos és monoklis „autogrammal” lettek gazdagabbak – érdekes, hogy egyiket sem a motorosok kapták; még érdekesebb, hogy nem is én... Bámulatosan gyorsan láthatatlanná tudok válni, ha efféle erőszakkal találom szembe magam...